Tagadhatatlan, hogy manapság a zenei színtér és az arra irányuló figyelem az elektronikus és non-instrumentális zenét veszi körbe. De ettől még a Metal zenei paletta ugyanolyan sok színben tündököl, mint hajdanán. Rengeteg nagy Rock és Metal előadó említhető meg, akik a mai napig próbálják megragadni a különböző fajta zenék szerelmeseit. Köztük említhetjük a Muse-t, az Enter Shikari-t, de még rengeteg zenekart. Közéjük tartozik a Parkway Drive is, kemény zenéjük ellenére. Egy interjú során kiderült, hogy a zenekarnak csak igen kis százaléka hallgat csak rendszeresen Metal zenét, viszont mégis ezt csinálják. Legújabb, 2015. szeptemberében debütált albumuk, az IRE szinte robbantott a slágerlistákon. Eddigi talán legnagyobb elismerésüket zsebelték be ezzel a koronggal. Ezt az albumot vettem most egy kissé górcső alá.
Dal lista:
- Destroyer
- Dying to Believe
- Vice Grip
- Crushed
- Fractures
- Writing on the Wall
- Bottom Feeder
- The Sounds of Violence
- Vicious
- Dedicated
- A Deathless Song
Az "IRE" szó jelentése magyarra fordítva "düh", ami ezen album hangulatából tisztán halltszik, és érthető akár nyelvtudás nélkül is. Új vizekre evezett az öt Byron bay-i srác ezzel az albummal, és valami igazán fogós, slágeres, mégis húzós, kemény és milliószor meghallgatható művet dugtak az orrunk alá. Nézzük meg részletesebben is ezt, dalokra bontva.
Destroyer
Az album kezdőnótája igazán fokozatos, és hangulatteremtő. Kivehető belőle a düh, de ez egy kedves, slágeres dallamokba álcázott szörnyeteg. Első hallgatásra nem biztos, hogy leveszi az embert a lábáról, de megéri hallgatni, ugyanis sokak kedvencévé nőtte ki magát ez a szám. Egy igazán jó dalnak nem csak a dallamaira kell figyelni, a szöveg is tiszteletet érdemel. Egy jó mondat aranyat érhet.
A wrecking ball, in the hands of a mad man
Dying to Believe
Itt van az igazi Parkway Drive hangulat. Kegyetlenül erős a kezdés, és a folytatás sem más. Ez az a nóta, amire igazán lehet tombolni. Személyes kedvencem az albumról. Aki eddig panaszkodott, hogy ez már nem az a zenekar, mint amibe beleszeretett, annak csak ezt a számot kell megmutatni, és átértékeli a dolgot.
God Complex? Let's start a war!
Vice Grip
Egy új arcát mutatta be a zenekar ezzel a dallal. Bemutatták, hogy egy Metalcore zenekar is tud slágert írni, méghozzá nem is akármilyet. A fesztiválszezon kedvelt himnuszává fog válni ez a nóta hasonló, urbánus körökben. Nincsen ezzel baj, ilyen is kell a népnek. A dal egy videóklipet is kapott, és elsőként hallhattunk az új albumról.
Crushed
A Crushed-ot, amikor először hallottam, egyből megfogott. Egy igazán ikonikus, újító hatású agresszív nóta. Egy aprólékosan kidolgozott mestermű, amit egy zenekedvelő embernek hallania kell. Az IRE talán egyik legerőteljesebb dala, ami majd évekig fent fog maradni a Parkway Drive slágerlistáján, mint az Idols and Anchors, vagy a Romance is Dead. Úgy gondolom, szintén nem véletlen járt ennek a dalnak a videóklipp.
Fractures
Egy gyönyörű, igazán együtt éneklős nóta, amin személy szerint egy kis Iron Maiden-behatást érzek a riffen, de zseniális a dal. Tökéletes betetőzést ad a szóló a végén.
Writing on the wall
Ez a dal merőben elkanyarodott a Parkway Drive-tól. Mármár rap hatások érezhetők a dalon, de a Parkway Drive minden albumon meglep minket. Egy igazán mély jelentéstartammal bír, ami a demagóg elnyomás és uralkodás ellen lázadna. Mindenkinek ajánlom a dalt, meglepő fordulat, de cseppet sem csalódás, sőt...
They’ll give you all the answers, so you don’t ask any questions
Bottom Feeder
Megszokott pattogós, mégis kellemesen agresszív dal. A breakdown igazán jó levezetést ad a számnak. Igazán tördelt a ritmus, de mégis kellő slágerességgel szerelték fel ezt a bombázót. Jó szórakozást!
The Sounds of Violence
Számomra a legkedvesebb szám az albumon. Azt persze senki ne gondolja, hogy a hangzást tekintve. Egy véresen kegyetlen dalról beszélünk, ami még valódi refrénnel sem bír, ugyanis egy valamire való refrén dolga, hogy feloldozzon az addigi hangulattól, de ez csak még mélyebbre taszít. Aki szereti ezt a zenekart, az ezt a dalt is szeretni fogja.
Vicious
Slágeres refrén, gyönyörű gitártéma, kreatív zenei világ... Nincs is több mondani valóm.
Dedicated
Az újfajta Metalcore rajongókat sem hagyták szomorúan ezen az albumon. A Dedicated egy olyan dal, ami kellő erővel rendelkezik ahhoz, hogy koncerten egy szabad négyzetméter ne maradjon szabadon a küzdőtéren, hiszen erre mindenki tombolni akar. Sajnos eddig az európai turné során csak Norvégiában játszották. De öröm az ürömben, hogy egy hete Magyarországon is felcsendült ez a dal.
A Deathless Song
A metalcore 7. szimfóniája, az agresszív Stairway to Heaven.. Sokféle képpen emlegethető ez dal, de mindenképpen hallatszik ezeken a megnevezéseken, hogy mivel is állunk szemben. Egy zenekar igazi felnőtté érésének lehetünk szemtanúja, 5 percig. Élvezetes darab, gyönyörű szólóval, gyönyörű refrénnel és semmihez nem fogható zenei világgal. Ausztráliának új himnusz kell, ez vitathatatlan. Deathless Song örökké..
Köszönjük ezt a 12 évet Parkway Drive, még legalább ennyit kérünk tőletek!
A véleményetekre mindig kíváncsi vagyok. Várom a kommenteket!
Rock Spot, Lányi Örs
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
