Tegnap este Bécsben jártam, hogy szemügyre vegyem a Japán metalcore színterének egyik, ha nem legérdekesebb és legígéretesebb zenekarát, a Crystal Lake-et. Nagyon sok barátjukkal örvendeztették meg a bécsi underground közösséget, ugyanis magukkal hozták a –szintén igencsak feltörekvőben lévő – We Blame The Empire-t, a Here For A Reason-t, valamint az Aviana-t és az All Faces Down-t is. Négy és fél kemény óráig dübörgött a Szene Music Club, és aki aznap arra járt, bizonyosan nem bánta meg, ugyanis ha azt nézzük, hogy pár éve még a Parkway Drive és az Architects hozott hasonló méretű bulikat, nem állok messze az igazságtól, ha azt mondom, hogy hasonló pályát is befuthatnak, főleg a headliner.

Energikus döngölések és szívmelengető singalong-ok jellemezték leginkább az estét, és az a hihetetlen közvetlenség, amivel minden zenekar fogadta, azt a maroknyi embert, aki jegyet váltott erre az eseményre. Egy igazán családias légkör alakult ki a show végére, mindenkinek tartották a mikrofont, aki csak arra járt, ugyanis ahogy mondták "mi vagyunk a zenekarjuk legfontosabb tagja". Így az este legnagyobb dilemmája az lett, hogy nem is tudom mi volt váratlanabb, a közönség kedvessége – gondolok itt az ingyen sörök, amikkel folyamatosan kínáltak -, vagy a zenekarok felszabadultsága.

Az elő zenekarok mindannyian jó bulit csináltak, de azért még érződnek a szintek közötti különbségek, ugyanis a nyitó zenekarok még kicsikét erőtlenek, és túlszerkesztettek voltak, viszont az All Faces Down egy olyan dalcsokorral nyitotta meg az utat a Crystal Lake-nek, amit szerintem minden headliner, még a legnagyobbak is megirigyeltek volna. Na de, amikor színpadra lépett a Japán formáció, ott semmi nem maradt a helyén, és senki nem maradt szárazon. Negyvenöt percet játszottak végig, borzasztó hálával zenéltek nekünk, látszott, hogy ez nem egy megjátszott profitszippantó gépezet, hanem ez tényleg arról szól, amiről kell – és ez a zene.

Koncert után sikerült elcsípnem a Crystal Lake frontemberét, Ryo Kinoshita-t, akitől kérdezgettem egy-két fontosabb dolgot a zenekar jelenéről, jövőbeli terveikről és arról is, hogy milyen az élet egy zenekar mellett.

• Szóval, ti Japánból jöttetek? Milyen ott az élet?
• Igen, Tokióból származunk. Teljesen más, mint amit most tapasztalunk, teljesen más itt az élet.
• Mesélnél nekem egy kicsit arról, hogy Japánban milyen egy zenekart indítani, és egyáltalán üzemeltetni?
• Igen, hát nem egyszerű nálunk bármi ilyesmit is elkezdeni, sőt nagyon nehéz. Nagyon kevesen képviseltetik magukat ezen a színtéren, és jelenleg mi vagyunk azok (több zenekarral), akiknek ezt az utat ki kell taposniuk. Jelenleg is küszködünk.
• Amikor elkezdtétek barátok voltatok már a zenekar tagjaival, vagy inkább a banda hozott össze titeket?
• Volt egy korábbi zenekarom, akivel hasonló stílust játszottunk, és egyszer közösen léptünk fel a Crystal Lake-kel. Nem sokkal ezután az énekesük kilépett, és nagyjából azonos időben én is otthagytam a zenekarom. Így hát adta magát a lehetőség, hogy csatlakozzak hozzájuk, és hát igen… azóta is itt vagyok! (nevet)
• Milyenek a turnék, és hogy kezdtétek el ezt ezeknek a szervezését?
• Kezdetben, Japánban léptünk fel sokat, utána ezt fokozatosan kiterjesztettük Ázsiára, ahol már több kört is mentünk. Most tartunk ott, hogy végre Európába is el tudtunk jutni, ahova, ha minden igaz, hamarosan visszatérünk, és innen a következő lépés pedig egyértelműen az USA lesz.
• Előre is elnézést az indiszkrét kérdésért, de manapság elég nagy téma, hogy nehéz megélni az underground zenéből. Nálatok hogy működnek ezek a financiális ügyek? Meg tudtok élni a zenekarból?
• Semmi gond. Én a zenekar mellett másik állást is vállaltam, futárként dolgozom. De a zenekarból én vagyok az egyetlen, akinek van civil állása is, a többiek mindannyian a zenéből élnek, ugyanis ők profik.
• Ha nincs titoktartás, vagy hasonló, el tudnád mondani, mikor hoztok ki újra lemezt, vagy bármiféle anyagot?
• A kérdés jó. Talán jövőre, de még egyáltalán nem kezdtünk neki a munkálatoknak, csak a tervek vannak meg egyelőre. Úgyhogy, hát igen. Talán jövőre, de nem vennék rá mérget.
• És mik szerepelnek még a jövőbeli tervek között?
• Az USA turné, mindenekelőtt. Azután visszajönni Európába, utána pedig bármi lehet. Írni, felvenni, fellépni. Eddig ennyi van meg. (nevet)
• És a következő Európai állomáson már lehet, hogy több ország szerepel majd a listán. Talán egy Magyarország is benne lehet?
• Igen, tervezünk több országot is felvenni a listánkra, és Magyarország is jó lenne. Szeretném már látni Budapestet.
• Várunk titeket szeretettel, sok sikert a felvételekhez, és a turnéhoz is. Találkozunk majd Budapesten!
• Köszönjük, reméljük, hamarosan találkozunk!

Remélem egy kicsit ma is közelebb tudtam hozni hozzátok ezt a stílust. A visszajelzéseket mindig várom!

Lányi Örs,

RockSpot