Az tagadhatatlan, hogy ha egy fiatal zenészpalánta elkezdi a tanulást egyből döntés előtt áll.
Vajon el kéne mennie tanárhoz, aki megtanítja neki a különböző skálákat, taktusokat, és rengeteg hasznos dolgot?
Vagy inkább a saját kreativitására, a mai korban az internetre, és a legelengedhetetlenebb dologra, a Szorgalmára hagyatkozik?
Ez a döntés befolyásolhatja a leendő zenei pályáját, szabad idejét, és baráti körét, ugyanis amint a zene szerves részéve válik a hétköznapjainknak, onnantól kezdve igyekszünk azonos érdeklődéssel bíró barátokat megismerni.
Na, először is vizsgáljuk meg ezt a dolgot két oldalról, mielőtt döntést hozunk. Nézzük meg azt az esetet, ha valaki tanárnál szeretni tanulni:
A tanárnál/zeneiskolában való tanulásnak rengeteg előnye van, de mindennek van egy árnyoldala is. Természetesen ez költségekkel jár, elveszi a szabadidőt és kevésbé hagyatkozunk a saját ösztönös kreativitásunkra. De ennek, közvetlenül a zenére nincs nagy hatása, csak a hátterére. Azonban, ha a jó oldalát nézzük, akkor merőben megkönnyít egy zenekari próbát, ha nem - gitárosok esetében - bundok alapján kell tájékozódni, hanem hangzás alapján is tökéletes imprót lehet rá rögtönözni, vagy rögzíteni és kottázva van a nóta. Egy szám előzetes rögzítésekor viszont hasznos, ha otthon le tudjuk kottázni az adott dalt, és így a zenésztársak életét is megkönnyítjük.
Minden esetben tartsuk szem előtt a társak igényeit, és egyeztessük sajátjainkkal!
Személyes élményeket hoznék fel ennek bizonyítására, de ebben sajnos én leszek az a zenész, aki úgy tűnik fütyül a társak igényeire, pedig csak képzetlen.
Fiatalon kezdtünk egy zenekart, természetesen a jó baráti körből álló tagokkal. Gitárosként igen sok témát viszek, és próbálok is hozzá szöveget vinni, legtöbbször sikerrel. De sajnos zenei-elméleti tudás hiányában csak hangfelvétel formájában, esetleg próbán a "ne ott fogd, hanem itt. mégse ott, hanem amott" módszerrel. A modern technikát kihasználva, egészen élethű zenei élményt sikerült kikísérleteznem. Az online/ avagy letöltendő Tab-Tabulátor (kinek mi) programok megkönnyítik a zenei interpretációt. Azóta nagyban megnőtt a zene iránti kedv és hasznossága is.
Javaslom, hogy aki megteheti járjon zeneiskolába, más esetben tanárhoz, ugyanis a zenei intelligencia sosem lesz hátrányunkra.
Most jöjjön az az eset, amikor nem járunk sehova, vagyis az internet a mentorunk:
Ez az igazán hozzám közel álló téma. Én 14 évesen kezdtem el a gitározni. Természetesen egy egyszerű klasszikus gitár birtokában voltam, nem vágytam elméleti tudásra. Csupán leültem a gép elé, és órákat gyakoroltam egy nap. Az akkordokat, egy-két riffet, avagy komplett számokat. De sajnos, ahogy elkezdtem zenekarban játszani rájöttem, hogy ez kevés lesz hozzá, hogy helyt álljak. Így elkezdtem egy helyi tanárhoz járni, aki nagyon jól tanított, és meghozta a kedvemet ehhez a tanulás dologhoz. No de, mikor rendszerré vált, hogy járnom kell kissé besokalltam, és befejeztem. Nagyon sokat köszönhetek annak a 3 hónapnak.
Azóta, az internet a mentorom, és elkezdtem megtanulni egy-két online zenei felület kezelését. De ez össze sem hasonlítható a naturális zenei élményekkel.
Ne hagyjuk az önfejűséget eluralkodni a zenében, ettől olyan különb ez, mint bármi más.
Ez az autodidakta módszer természetesen költség kímélőbb, és élvezetesebb, de az évek múlásával majd egyre több probléma üti fel a fejét a zene hosszú, 66-os útján.
Összességében, mindenki maga dönti el mennyire akarja komolyan csinálni, és művelni a zenei pályát, de ezt a kérdést javasolt feltenni magunknak. Ha úgy tetszik, akár már a legelején. Javaslom, hogy ez a döntés legyen átgondolt.
A véleményetekre mindig kíváncsi vagyok. Várom a kommenteket!
Rock Spot
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
